A fáradtság és a múzeumlátogatás alatt vagy után jelentkező alvásvágy jelenségét már 1916-ban észrevették és megvitatták. Akkor Benjamin Gilman számolt be róla, aki titkárként dolgozott a bostoni Szépművészeti Múzeumban.
Gilman szerint a látogatók fáradtsága a kiállítási tárgyak bemutatásának módjával függ össze. Ezt követően megállapította, hogy a kiállítási tárgyak számának növekedésével az emberek érdeklődése is csökken a kiállítási tárgyak iránt.
1985-ben azt találták, hogy a múzeumban való tartózkodás első fél órájában az emberek aktívan érdeklődtek a kiállítási tárgyak iránt, majd az érdeklődésük meredeken csökkent. Hasonló hatást tapasztaltak az állatkertekben is.
A kutatók a következő tényezőket azonosították, amelyek az emberekben az unalom beáramlását okozhatják.
